Zsinagóga Mohács




Kommentare:

  1. Hol állt ez az épület?

    AntwortenLöschen
  2. Az Eötvös utcában, egészen addig amíg meg nem épült a könyvtár. Annak helyén állt. A szemitista üldözések idelyén az az utca volt mohácson a zsidó gettó. A könyvtárral szemben pedig emlékpark épült "kárpótlásúl".

    AntwortenLöschen
  3. Kedves Toczke! Remek ez a Blog! Engedd meg, hogy kiegészítsem néhány információval az előzőekben, a kommentben, a mohácsi zsidóságra, illetve a vészkorszakra vonatkozókat:

    "A Holocaust tüzében égett el a Mohácsi Izraelita Hitközség 551 tagja. (...) A baranyavármegyei alispán május 6-án adta ki a rendeletet a mohácsi gettó
    felállítására, utasítása alapján május 9-ig, azaz szerdáig be kellett fejeződnie.A gettó kijelölésének előkészítő munkálatai során a városi hatóságok számára az egyik alapvető szempont az volt, hogy az átköltöztetés során lehetőleg kevés keresztény családot kelljen lakhelyéről elmozdítani. Irányadó szempontként szolgált az is, hogy a választás olyan területre essen, ahol a lakások többségében addig is főleg zsidók laktak. (...) A város két gettó-tervet is összeállított. Az egyik választás az Eötvös utcának a Szentháromság utcától a Vörösmarty utcáig terjedő házaira esett, ami a város gazdasági „zsidóközpontja” volt. Itt állt a Zsinagóga, a zsidó szeretetház, a kántorlakás, a zsidó iskola, valamint több, tehetősebb zsidó polgár háza. A második gettó-terv azért került kidolgozásra, mert a városnak saját zsidóságán kívül, a pécsi járás kivételével, a megye egész zsidóságát fogadnia kellett. A hatósági elképzelések alapján ez a Szent János utca Király utcától délre eső részeit foglalta volna magában, egészen a Duna-parti töltésig. Mohácson a zsidók gettóba költöztetése két lépcsőben történt. (...) Az 564 főt számláló zsidó közösségét május 8-a és 10-e között terelték a gettó területére. Miután a mohácsi zsidók elhelyezése befejezést nyert, kezdődött meg május 15-én a megyéből idetelepített zsidók beköltöztetése. Ez körülbelül egy hetet vett igénybe. A Mohácsi Hírlap május 21-i száma így kommentálta az eseményt: „lapzártáig nagyjából befejezést nyert.”14 A helyi közigazgatás és rendőrség összehangolt munkája eredményeképpen a hegyháti járásból 217 fő, a mohácsi járásból 78 fő, a pécsváradi járásból 232 fő, a szentlőrinci járásból 78 fő, vagyis összesen 605 zsidónak minősített polgár került Mohácsra. A mohácsi 564 zsidóval együtt 1169 ember lett a mohácsi gettó foglya. (...)
    A gettó lezárására 1944. május 22-én, délután 18 órakor került sor. Ennek megfelelően a gettóba be-, illetve kijárni csak rendőrhatósági engedéllyel lehetett. (...) A gettó felszámolása 1944. június 29-én vette kezdetét. Tihanyi János mohácsi apátplébános visszaemlékezésében leírja, hogy ezen a napon a belvárosi plébánia „a sok büntetés és igazságtalanság miatt”,38 valamint „mindazon túlkapások ellen, melyekkel az emberek a szeretet parancsa ellen vétkeztek”39, engesztelési napot tartott. (...) A „megbékélés ünnepén” egy nagyobb csendőrkülönítmény megkezdte a gettó felszámolását. „Sok megindító jelenet játszódott le az állomáson s ha a magyar csendőrök között voltak is olyanok, akik a deportálandók átvizsgálása és bevagonírozása alkalmával kegyetlenkedtek, voltak azonban olyanok is, akiknek szemében könnyek csillogtak. A túlkapásokat még a jobb érzésű csendőrök sem bírták el.”41 - áll az apátplébános emlékiratában. (...) A mohácsi gettó felszámolására június 29-én került sor és június 30-án reggel 5 órakor vette kezdetét a zsidóság pécsi gyűjtőtáborba szállítása48, ahol az ún. Lakits-laktanyában öt napot töltöttek. (...) A Lakits-laktanyában eltöltött öt nap után július 4-én került sor a mohácsi zsidók deportálására. Záporesőben, erős csendőri felügyelet mellett vonultak a kihalt, néptelen utcákon a pécsi vasútállomásra. Itt marhavagonokba zsúfolták őket, egy-egy marhavagonba mintegy 70-75 ember került, nemre való tekintet nélkül. A szerelvény csak Kassán állt meg ellenőrzés végett. Azután Auschwitz következett... A Mohácsról elszállított 564 emberből Tihanyi János kutatása szerint mindössze 13-an tértek haza. " (K. Farkas Claudia: A mohácsi gettózás)

    AntwortenLöschen